Szeretetről, barátságról Verset írni kevés a szó. Én ma mégis megpróbálom. Fölhoztam a legszebb gyöngyöt. Ebből legyen fülönfüggőd. Elfogadtad, ma is hordod. Barátnőm vagy, nem tagadod. Felmásztam egy magas szirtre. Havasi gyopár nyílt éppen....
“Mit ér a lány legény nélkül…” Barát nélkül az életünk. Volt barátom, ilyen, olyan, Ki a titkát én rám bízta. Rozsdás lett a lakat rajta. Titkát tovább én nem adtam. Mért nem leltem íly...
Kedves kis Olvasóim! Tegnap este láttam, a húsvéti jókívánságom Felétek kitörlődött. Sajnálom. Utólag is nagyon kellemes húsvétot kívánok, s reménykedek benne, így is teltek napjaitok. Kellemes, nem szeszélyes áprilisi tavaszotok legyen. Itt nálunk sajnos...
Don Quijote, s Sancho Panza Egyik vágtat, másik baktat. Követik az álmaikat. Bár utóbbi paraszt ember, Ki nem az álmok embere. Gazdájához oly hűséges Követi őt szamárháton, Elnyomva a valóságot És, amit az esze...
Mikor a nép éhezik Még a Nap is könnyezik. Hogy vagytok ti gazdagok, Miként telik napotok? Vaku fénye elvakit, Aranyból van a zseb is Ruhádon. Mosolyogsz, és mosolyogsz, Elhiteted, nincsen gond. Ám, amikor hazaérsz...
Míg fiatal az ember Nem gyüjt emlékeket. Mikor megöregszik Előtörnek mégis. Míg fiatal az ember, Soha sem haragszik. Ha bántja valaki Csak legyint rá egyet. Idős korban mért van? Egyetlen rossz szóra Odafigyelsz menten,...
Nehéz ma a feladvány. Gondolatim még kuszák. Tollam sürget: írjál már! Írnék verset tavaszról , A közelgő szép nyárról, Tova repült álmokról. Téma: a négy őselem. Erről írjunk verseket, S legyünk mind sikeresek. Tűz...
Csend ül a tájra. Valahol árva Kicsi madárka Párját siratja. Csendet megtörni Oly nagyon féli, Így síró hangját Mások nem hallják. Csend ül a tájra. Valahol bátran Ravasz után nyulsz, Hol a háború Csendet...
Jer közelebb kiscicám! Derekadat átfognám. Félsz még tőlem, jól tudom. Vas a szívem, vas markom. Nézd, míly szép az éjszaka. Víz mélyére ledobnak. Ha egymást átöleljük A sötétben sem félünk. Holnap reggel felhúznak. A...
Az a poros, hosszú út, Amin egykor indultunk Nem poros már, térköves. Nem lepi por cipőnket. Cipeltük a terhünket, Fogtad fáradt kezemet. Nem beszéltünk, ballagtunk. Mikor néha megálltunk Leültünk és hallgattunk. Beszélgetnénk, késő már....
