Kuckó király /kiollózva/

Szegen lógott kis fakardja, csatába ő nem indult.
Szabadságharc katonái megtették azt helyette.
Mi értelme, játék harcnak? így gondolta a gyermek.
Meleg volt a kis szobában, de szívében a tél dúlt.

Kuckó királynak becézték, míg olvasott, s gerincét
Könyvből szerzett sok tudása egyenessé tette azt.
Elbukott a szabadságharc, szomorú volt miatta.
Elbújdostak a katonák, üldözte az ellenség.

Rányitják a szoba ajtót, látott-e ő bújdosót?
Nagyot dobban gyermeki szív, ijedtében igent mond.
Vezess minket egy aranyért, házához ez embernek!
Kuckó király megígéri: Viszi őket estelen.

Elindulnak a sötétben, a befagyott vízen át.
Kezében az arany pénzzel, vezeti az ellenséget.
Áruló én nem lehetek, a könyvek is ezt írják.
Belelép a vágott lékbe, Mind a hárman odavesztek.

Megtudják a pajtásai, megtudja a falu népe.
Utókornak tovább adják: gyermekként is igaz volt.

Tollam hegye rég kicsorbult, ami volt a fegyverem.
Felnőttként sincs ma íly ember? Tollam lepje be a por.