BARÁTSÁGOM TÖRTÉNETE
Szeretetről, barátságról
Verset írni kevés a szó.
Én ma mégis megpróbálom.
Fölhoztam a legszebb gyöngyöt.
Ebből legyen fülönfüggőd.
Elfogadtad, ma is hordod.
Barátnőm vagy, nem tagadod.
Felmásztam egy magas szirtre.
Havasi gyopár nyílt éppen.
Megcsodáltam, le nem téptem,
Mert barátom a természet.
Langyos szellő is én voltam.
Fájó könnyed szárítottam.
Arcod felém fordítottad,
Érte küldve mosolyodat.
Mikor nagyon elbotoltam,
Segítő kezed nyújtottad.
Elfogadtam, szorítgatom.
Veled vagyok, ha Te botolsz.
Fa tetején a kis rigó
Hideg télben, szülinapon
Csodás hangján nékem dalolt.
Minden madár a barátom.
Kóbor cicánk, a fekete
Barátságért nem esengett.
Türelemmel, csendben várta:
Én legyek, ki elfogadja.
Köszönöm szépen kedves Rita. Ez valóban megtörtént, jan. 13-án a születésnapomon mintha megérezte volna,
a hidegben olyan szépen dalolt, el sem hiszed. Ezt is pályázatra írtam, el is küldtem. Kapott is egy kis besorolást.
“Fa tetején a kis rigó
Hideg télben, szülinapon
Csodás hangján nékem dalolt.
Minden madár a barátom.”
Nagyon kedves sorok. Jó lehet ilyen szép helyen élni, erre lehet mondani, hogy a természet ölén.
Szeretettel: Rita