Sorskönyv

Mikor megszületünk
Könyvet nyitnak nekünk.
Be van abba írva
Minden ember sorsa.

Sorskönyvemet néha
Átlapoztam volna,
Mit szán még az élet,
Mit kell még megélnem.

Nyílott nekem rózsa.
Hideg télben, fagyban.
Vagy a forró nyárban.
Hamar lehullt szirma.

Adott a sors egy kézzel,
Visszavette kettővel.
Utaztam vonaton,
Száguldott, robogott.

Kinyíltak az ajtók,
Álltam a peronon.
Átszálltam másikra,
Nem vitt el sehova.

Életem alkonyán
Pihenni vágytam már.
Könyvemet lapozták
Reptettek szél szárnyán.

Bús sorsom kiskönyvét
Darabokra tépném.
Bele se lapoznék,
Szél szárnyán reptetném.