Népdal /kísérlet/

Szép szivárvány körbefonja az eget.
A lehulló csillagokat ne keresd.
Semmivé lett mind a kettő, bár szép volt.
Kerestelek, égen, földön, mindenhol.

Kósza felhők kergetőznek az égen.
Ne hidd azt, hogy egyiket is eléred.
Messze vannak, igen messze Tetőled.
Várd a jövőt, a tegnapot felejtsd el.

Kerek a Hold, nagyon fényes odafenn.
De egy este, ha felnézel az égre:
Az a Hold már nem kerek és nem fényes.
Úgy elfogy, mint az életünk idelent.

Piros rózsa nyílott ki a kertünkben,
Leszakítnám, de a szívem fáj érte.
Pedig tudom, lehull annak szép szirma.
Én magam is mellé rogyok a porba.

Rózsaszírom takarjon majd engemet.
Én utánam senki köönnyet ne ejtsen.
Eltúnök, mint a szivárvány az égről.
Árva csillag leszek talán odafönt.