Mesélnek a régi könyvek

Láda mélyén veretes könyv.
Öröm és könny lapjai közt.
Mit őrízget a belseje?
Elolvasod? Elmesélem.

Csak egyszerű, nem veretes
Arany János Kapcsos könyve.
Abba írta séta közben
Szép verseit: Őszikék-et.

Nem porosodnak a lapok,
Ha kinyitod, olvasgatod.

Szólt a levél a Hitveshez,
Onnan, ahol
Jégbe fagyott a félelem.
Nem őrzi azt láda mélye,
Vagy veretes kis könyvecske.
Szív-kamrába elrejtette
Felesége.

Szólt a levél, ismeretlen
Szép kedveshez. Így címezte,
Ki levélben fel nem fedte
Házas asszony, vagy testvére
Lehetett annak címzettje.

Poros padlás megőrízte
Azt a szomorú levelet,
Amit frontról, sebesülten
Néki cimzett hű kedvese.

Ő egy ládába rejtette.
Mikor, később feleség lett
Száraz rózsát, s a levelet
Néha könnyével öntözte.

Ládák mélyén por lepte be
Azt a sok-sok régi könyvet,
Mik sorsokat elmesélnek.
Néhányat most ebből vettem.

Mit könyvtárban elolvashatsz,
Megcsodálhatsz, lapozd át azt.