Ne gondold…
“Ne gondold, hogy az őszi szél
Csak a bánatfelhőt hordja.”
Hogyha mégis, le ne tagadd,
Ne titkold el bánatodat.
Irigyeid sokan lesznek,
Bánatodhoz hozzátesznek.
Őszi felhő Napot takar
És a szél hoz újabbakat.
Hópelyhet tesz ősz hajadra.
Tél nem ígér már új tavaszt.
Ajtód előtt sárgult levél.
Öreg fáról hozta a szél,
Ki veled tér nyugovóra
Hideg, zúzmarás ágakkal.
Amikor majd az őszi szél
Bánatfelhőt elsodorja:
Öreg szíved alig dobban.
Nem élteti, csak pár emlék.
“Magyar nóta nyomán./
Köszönöm drága Rita visszatérted a versikéhez. Igen az ősz az öregség jelképe. Megelőzi a telet, ami az elmúlásé…? nem is tudom.
Szeretettel várlak máskor is. Sajnos sok a gondom, új verseket most nem írok. A bánatfelhő mögé bújt az ihlet. De nem is baj, hisz sokat írtam.
Ölellek. Anci/Mari
“Ajtód előtt sárgult levél.
Öreg fáról hozta a szél,”
Kedves Anci!
Az ősz az öregség jelképe. Én viszont nagyon szeretem – persze kivétel a november – mert már nincs olyan nagy forróság, mint nyáron, gyönyörűek a színek, hűvösek az éjszakák. Ez amolyan befelé forduló évszak.
Szeretettel: Rita
Persze hallgasd szót két ll-lel halgassuk, gyengén üthettem másodjára az l betűre.
Sokan elénekelték már, nekem Kovács Lajos és Gyulai Erzsébet elődadásában
tetszett leginkább.
Versem meg sem közelíti e szép nótát. Inkább olyan, “halgasd velem” felhívással írtam.
Olyan őszi szép dal, ami mégsem a szomorú őszről, inkább boldogságról mesél.