Ne gondold…
“Ne gondold, hogy az őszi szél
Csak a bánatfelhőt hordja.”
Hogyha mégis, le ne tagadd,
Ne titkold el bánatodat.
Irigyeid sokan lesznek,
Bánatodhoz hozzátesznek.
Őszi felhő Napot takar
És a szél hoz újabbakat.
Hópelyhet tesz ősz hajadra.
Tél nem ígér már új tavaszt.
Ajtód előtt sárgult levél.
Öreg fáról hozta a szél,
Ki veled tér nyugovóra
Hideg, zúzmarás ágakkal.
Amikor majd az őszi szél
Bánatfelhőt elsodorja:
Öreg szíved alig dobban.
Nem élteti, csak pár emlék.
“Magyar nóta nyomán./
Persze hallgasd szót két ll-lel halgassuk, gyengén üthettem másodjára az l betűre.
Sokan elénekelték már, nekem Kovács Lajos és Gyulai Erzsébet elődadásában
tetszett leginkább.
Versem meg sem közelíti e szép nótát. Inkább olyan, “halgasd velem” felhívással írtam.
Olyan őszi szép dal, ami mégsem a szomorú őszről, inkább boldogságról mesél.