Miért?
Míg fiatal az ember
Nem gyüjt emlékeket.
Mikor megöregszik
Előtörnek mégis.
Míg fiatal az ember,
Soha sem haragszik.
Ha bántja valaki
Csak legyint rá egyet.
Idős korban mért van?
Egyetlen rossz szóra
Odafigyelsz menten,
S nem bocsájtod azt meg.
Felpattant a láda-
Fedél, mibe raktad
Azt a sok bánatot,
Amit megbocsátott
Naiv ifjúságod.
Naiv voltál, igen,
Mert mindig azt hitted:
Megváltoznak egyszer,
Hiszen
Embernek születtek.
Kedves Rita! Nem haragról, a megbocsátásról írtam. A megbocsátásról szerintem azok beszélnek, akik sokat ártanak a másiknak, és abban
reménykednek az a másik mégis megbocsájt mindent. Ha így tesz, akkor a bántó részéről sosincs vége.
Kedves Anci!
Az igazságot nem mi szolgáltatjuk. Arra viszont valóban szükség van, de hogy visszük a haragunkat egészen a sírig, vagy elengedjük még az életünkben, az már rajtunk múlik. A haragunk nem másoknak árt, hanem saját magunknak. Kiül az arcunkra, megmérgezi a lelkünk, nem tudunk felszabadultan örülni és élni.
Szeretettel: Rita
Drága Rita! Ölellek, köszönöm ittjártad. Nem vitaként írom, vannak megbocsájthatatlan dolgok. Ha valaki
a másik ember életére, vagyonára tör, nevét bemocskolja. Ha mindent meg lehetne bocsájtani, nem lenne
szükség igazságszolgáltatásra. /Zárójelben: már az sem a régi, sajnos./ További szép napot. Várlak máskor is.
Kedves Anci!
Minden korban meg kell tudni bocsátani, különesen, ha az ember már idős, mert ki tudja, hogy meddig lesz erre lehetősége. Nem érdemes a sérelmeket dédelgetni, mert felnőnek és még nagyobb bosszúságot,fájdalmat okoznak. Akaratlanul is meg tudjuk egymást bántáni, épp azért, mert emberek vagyunk. Ha abból indulok ki, hogy én se vagyok tökéletes, akkor könnyebb a másik hibájának az elengedése is.
Szeretettel: Rita