“Áll a malom….”

Kellemes hétvégét kívánok kedves Olvasóimnak. Ma egy dalszövegből vett idézettel kezdem rövid versikémet.

“Áll a malom, áll a vitorlája.”
Pár versemnek megállt számlálója.
Szépek voltak, daloltak soraim.
Megjelent sok haragos és irigy.
Mért’ olvassák verseid íly sokan?
Nem értjük mi, kiket tettek fel a
magas polcra.

Volt, ki feltett, majd lesepert onnan.

Nem sírok már, könnyem is elfogyott.
Az életem régen is ilyen volt.
Aki henyélt, sohasem dolgozott
Irigykedett, eltakarta
felettem a Napot.
Ha elindul malom vitorlája
Oly lassú lesz, mint vagyok én magam.