Hattyúdal-szerűség
Most pedig vége a szép időknek.”
Leteszem tollamat, tán örökre.
Vedd fel azt fiatal, legyél bátor,
Kezed ne reszkessen, s ne siránkozz!
Bár írtam verset már közel ezret,
De sokat fiókba, mélyre tettem.
Éreztem, olvassák ,meg nem értik.
Ki érti, kezemet gúzsba köti.
Vicceltem, meséltem, komolyra váltottam.
Sirattam Radnótit, ma kornak bűneit.
Tollam kiszáradott, bűnös, ha olvassa,
Mit versbe foglaltam, mélyen elítéli.
Néha még zakatol a gondolat.
Oly zajos,mint sínen a gyorsvonat.
De látom, ott messze a szemafor
Megállit engem, mint a vonatot.
Idézet:W.A. Mozart Figaró házassága c.
múvéből való.