Költészet napjára, József Attila születésnapján

Nagy Költőnk, Attila
Költészet napján, ma
Lenéznél Hazánkra
Kérdezem, mit látnál?
Tollad elhajítnád’?

Mosónő nem görnyed
Szódás vízzel tele
Mosóteknő felett.
Pörög a masina
Ruhánkat kimossa

Vagy:
Amit egyszer felvett
Dobja a szemétbe.
Neki az oly ciki
Két nap is hordani.

Kis konyha, kis asztal,
Hová haza hozza
Maradék ebédet
Fiának a Mama
Emlék lett az mára.

Kukafedél zörren,
Maradékot keres
Remegő kezével
Szebb napokat megélt
Ember, ki ma szegény.

Nincs ágya, családja.
Karton-papír várja
Hová fejét hajtja,
Ha szél el nem fújta.

Kondenzcsik láttatja
Ott fenn a magasban:
Milliárdos repked.
Örül az életnek.

Vagy bombát cipelnek,
Ledobni készülnek
Ártatlan emberre.
E kép távol, messze.

Nevedre oly büszke
Ez a kicsi nemzet.
Ma Téged ünnepel.
Enyémet tagadja,
Ki versem olvassa.

Nem vers, csak fájdalom
Én költő sem vagyok.