Esőért

Szép új hetet kívánok Mindnyájunknak.

Ma ismét egy olyan versikémet hoztam el, ami az időjárásról szól. Tettem ezt annak ellenére, hogy korábban megkaptam:, aki csak az időjárásról tud írni, beszélni, annak nincs élete. És különben is, ha a klimaváltozást is említi, akkor az hülyeségeket beszél. Rosszul esett, de azóta olvastam különböző írásoknál hagyott hozzászólásokat, rájöttem, a nálam hagyott üzenet még “szolid”? volt. Helyesírási hibákkal író, értelmezési készséget nélkülöző kommentelők árasztják el a fb-ot. Visszaszólni nincs értelme nekik, mert aki a másikat lehülyézi, az nagyon büszke az ő tudására, de annak hiányára is.

Következzék a versike:

Fenn, kéménynek tetejében
Gólyamadár kelepelget.
Kiszáradt a közeli tó,
Honnan szerez békacombot
Családjának, bús a hangja.

Most esőért imádkoznak:
Erdő, mező, ember, s állat.
Hogyha megjött az áhított,
Jéggel, széllel lett tarkított.

Csendes esőt kérünk Uram!
Így lesz vidám a madárdal.
A felhőket oszlassad el,
Ne zúduljon le egy helyre
Sok csapadék.