MESE A KÉPEKHEZ

Kicsi kertünk lakói
Reggel kezdenek élni.
Mókus kapar az ajtón,
Vár ropogós mogyorót.
Repkednek a madarak.
Kérnek apró magvakat.
Rigó dalol fenn a fán.
Kis vörösbegy szék karfán
Mellé üljek, arra vár.
Operába nem járok.
Donizettit hallgatok,
Kis madarak dalából.
Szomszédot is meghívom,
Ne csim-bum zenét játsszon.
Rókák este érkeznek,
Szomjasan és éhesen.
Ül a fűben, engem néz.
Miért üres a tányér?
Kérdezi.
Ha jól laknak, játszanak.
Elköszönnek, alszanak
Kotorékban távolabb.
Egy-kettő még visszatér
Szomjat oltani, vízért.
Elcsendesül az udvar.
Párját hívja egy galamb.
Azután tova repül.
Üres lenne nélkülük
Életünk.
Köszönöm drága Rita! Annyira nem nyugalmas, mert a ház előtt sok autó robog el, főleg reggel és délutántól, de a hátsó kertet szeretem. Szép estéd legyen. Mari
Jó lehet ilyen nyugalmas szép helyen élni. Az állatok legalább hálásak. Mondjuk én soha az életben nem mennék el innen, mert én itt születtem, ez a hazám. Neked viszont ott van a családod is, nekem hála Istennek mind itt van.
Szeretettel: Rita