Morfondír

Kellemes, békés hétvégét, mára szép estét kívánok kedves Olvasóimnak.

Fáj a fejem, fáj a láb.
Kettő között minden fáj.
Magamat így nyugtatom:
Meg van hozzá szépkorod.

Már
Fájdalmaim eltúröm,
Mikor:
Kislábujjam beütöm.
Ekkor a csönd így kiált:
Látom:
“Szereted a kihívást.”

Keress papírt, ceruzát,
Írd le sokunk fájdalmát.

Csendemet így nyugtatom:
Tele az asztalfiók.
Olvasd bátran el őket.
Kiknek írtam, ők félnek.

Írtak régi nagyjaink.
Írt Petőfi és Ady.
Ki értette, olvasta,
Bátran melléjük álltak?

Szélmalomharcot folytattak,
Mint Don Quijote tette azt.

Most rigmusokat skandálnak.
Talán arra gondolnak?:
Mint Jerikónak falai
Gyűlöletnek forrási”
Le fognak majd omlani
a zajtól.