Verseim kudarca

Írtam verset közel ezret.
Néha kezem megremegett,
Vagy kicsorbult tollam hegye.
Ezeket mind rejtegetem.

Írtam verset madárdalról,
Illatozó kisvirágról.
Papír felett repült a toll.
E verseknek értelme volt?

Mára:
Minden tollam kiszáradott’.
Elfogyott a papírosom.’
Kesze-kusza gondolatom
Leírni nem vállalható.

Fiatalos, friss elmével
Nem volt időm verselésre.
Ha írtam is néha párat
Nem volt annak olvasója.
Gondolatim’ elkallódtak.

Mikor időm megengedi:
Egyszerre kíván kitörni:
Bánat, jóság, keserűség.
Harcba szállni emberekért
érzés
Egy kicsorbult öreg tollal,
Azokért, kik nem olvasnak.

Nekik rég elfújta a szél
Fejük fölül ház fedelét.
Nem olvasnak, kannás borral
Vészelik át napjaikat.