Piros pipacs meséje

Piros pipacs nyílt út szélén.
Arra sétál deli legény.
Leszakítná babájának.
Miért tenné, nincs illata,
S nagyon hamar elhervadna.

Gondol egyet, tett követi.
Szép kedvesét felkeresi.
Én kedvesem jöjj ki vélem,
Jöjj ki vélem a zöld rétre.
Pipacsokat csodáld velem.

Sétálgatnak, nézelődnek.
Virágok közt megpihennek.
Érzik, a Nap lemenőben,
Mint pipacsnak, olyan színe.

Ezt a napot nem feledik,
Pedig néhány év eltelik.

Kertjükben nyílnak pipacsok.
Színe mindegyiknek piros.
Megcsodálják gyermekeik.
Azt az egyet meg nem értik:
A szüleik miért féltik
Olyan nagyon
A mezei kisvirágot.

Intik őket számtalanszor:
Pipacsokra vigyázzatok!
Nehogy rájuk tapossatok.