Idei “termés”

Szép napot kívánok én kis mókuska. Etető gazdik idei termésnek neveztek el. Miért nézek ilyen ijedten? Mami mondta, hogy ide a teríts-meríts asztalkához bármikor jöhetek. Én azért még fenntartásokkal vagyok a házban lakókkal szemben. Több testvérkémmel indultunk el, ők elmaradtak, engem küldtek, hogy nézzek körül. Az asztal valóban terített. Elmesélem a tegnapomat. Akkor üres volt az asztal, megláttam a magasban lógó madáretetőt, zsupsz ráugrottam. Az meg pörgött velem, el is szédültem. Mikor megállt, akkor láttam, nem fér be a fejem, hiába próbálkoztam. Közben nyílt az ajtó. Át akartam ugrani a közeli fára, elvétettem. Szégyenemre nagyot estem, ami a mókusokra nem jellemző. Mami azt is mondta, ha üres az etető, az ajtón kopogtassak. Még nem merek. Idő kell hozzá, hogy megbizonyosodjak, valóban szeretnek, nem bántanak. Látjátok, még soványka vagyok, de szüleim már azt mondták, el tudom magamat látni. Kis tesók születtek, mamiék velük vannak elfoglalva. Így mi idősebbek megkeresssük a betevő falatot, csak azért még izgalmakkal jár.
Üdvözlök minden mókust-szerető embert.