Kellemes májusi vasárnapot kívánok

Mai kis versikémmel kívánok minden szépet Mindenkinek!

Kicsit szomorkás a versem, de így a nyolcvanas éveimet taposva, vagyis csoszogva ezek is eszembe jutnak. Van egy régi versem, amiben arról írok: Miért adják olyan borsos áron, hogy elérjük a tulsó partot. Egy régi film is eszembe jutott, talán a Szomszéd nője mindig zöldebb a címe, amiben a kis öregek azokat irigylik, akik már eltávoztak, minden szenvedés nélkül. De ez se mindenkinek adatik meg.
Na de jöjjön a versike.

Elmenőben

Lassan ring a búzakalász.
Elküldi a tavaszt a nyár.
Nem búcsúzik, megy előtte,
Nem néz vissza, nem is üzen.

Nyárfa alatt, kerti székben
Nem kérdezi öreg néne:
Köszönthetlek-e még egyszer
Virág illatú kikelet?

Ha nem találsz itt jövőre,
Az ősz ejt pár könnyet értem?
Fa tetején a kis rigó
Sem keres, majd másnak dalol.