Hattyúdal

Elkopott a vándorbotom.
Földre hullott szép csillagom,
Ami elkísért utamon.

Tarisznyám kirojtosodott.
Pogácsám is mind elfogyott.
Pár szem maradt, megszáradott’.

Sarum, cipőm elszakadt már.
Télbe fordult az a szép nyár,
Amikor még hinni tudtam:
Szép szavakban, madárdalban.

Nékem dalolt a csalogány.
Ma varjú ül fának ágán.
Szomorúan mondja: kár-kár.
Hessegetem, de el nem száll.

Holló köröz fejem felett.
Lábam nyomát hó lepte be.
Nem maradt más, csak halk sóhaj
Istenemhez: megbocsássa
Azt az időt, míg itt jártam.