Emlékek két utolsó kutyusunkról
Megadott témára írtam.
Volt nekünk két németjuhász
Jó házőrző, kedves kutyánk.
Egyik Betti, másik Bogyó.
Mind a kettő szófogadó.
Postásra nem haragudtak.
Ő hozza a kis nyugdíjat
A gazdinak.
Megismerték, megjegyezték.
Őt hálával köszöntötték.
Fagylaltos, ha közeledett,
Kocsija zenélt, csilingelt
Szaladtak a kertkapuhoz.
Nagy tölcsérben,kis adagot
Kaptak ők e finomságból.
Jöttek kétszer rossz emberek.
Betti kutyánk övék lehet.
Mondtam nekik: kiengedem.
Vihetik, ha velük elmegy.
Szólítgatták, becézgették,
Meglátták foga fehérjét.
A galádok tovább álltak.
Akkor kutyánk vitték volna.
Mást is visznek, nem gondoltam
Pár szomorú év múltával.
De azok már mások voltak.
Kedves két kutyánk emléke
Ma is itt él a szívünkben.
Nem tartottunk többé kutyát.
Lettünk rókás, macskás család.
Valóban így történt:Kétszer is jöttek Betti
kutyusért,- ő volt törzskönyvezett, gyönyörű kutyus.
Azt mondták,hogy elkóborolt a kutyájuk és úgy
hallották, nálunk van. Buta próbálkozás volt.
Drága Rira! Köszönöm ittjártad,kedves szavaidat.Imádtuk ezt a két németjuhászt. A Szóljatok szép szavak oldalon adták meg a témát. Be nem küldtem, pályáztattam, csak megírtam. Kellemes, békés estéd legyen. Ölellek:Anci
Kedves Anci!
A kutya megismeri a gazdáját, ha nem ment hozzájuk, akkor nyilvánvalóan hazudtak.
Szép és okos a németjuhász, de kell hozzá falkavezér és én nem tudok az lenni.
Szeretettel: Rita