Emlékek két utolsó kutyusunkról

Image by Anja from Pixabay



Megadott témára írtam.

Volt nekünk két németjuhász
Jó házőrző, kedves kutyánk.
Egyik Betti, másik Bogyó.
Mind a kettő szófogadó.

Postásra nem haragudtak.
Ő hozza a kis nyugdíjat
A gazdinak.
Megismerték, megjegyezték.
Őt hálával köszöntötték.

Fagylaltos, ha közeledett,
Kocsija zenélt, csilingelt
Szaladtak a kertkapuhoz.
Nagy tölcsérben,kis adagot
Kaptak ők e finomságból.

Jöttek kétszer rossz emberek.
Betti kutyánk övék lehet.
Mondtam nekik: kiengedem.
Vihetik, ha velük elmegy.

Szólítgatták, becézgették,
Meglátták foga fehérjét.
A galádok tovább álltak.
Akkor kutyánk vitték volna.

Mást is visznek, nem gondoltam
Pár szomorú év múltával.
De azok már mások voltak.

Kedves két kutyánk emléke
Ma is itt él a szívünkben.
Nem tartottunk többé kutyát.
Lettünk rókás, macskás család.

Valóban így történt:Kétszer is jöttek Betti
kutyusért,- ő volt törzskönyvezett, gyönyörű kutyus.
Azt mondták,hogy elkóborolt a kutyájuk és úgy
hallották, nálunk van. Buta próbálkozás volt.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Drága Rira! Köszönöm ittjártad,kedves szavaidat.Imádtuk ezt a két németjuhászt. A Szóljatok szép szavak oldalon adták meg a témát. Be nem küldtem, pályáztattam, csak megírtam. Kellemes, békés estéd legyen. Ölellek:Anci

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    Kedves Anci!

    A kutya megismeri a gazdáját, ha nem ment hozzájuk, akkor nyilvánvalóan hazudtak.

    Szép és okos a németjuhász, de kell hozzá falkavezér és én nem tudok az lenni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük