AZ IDŐS KORNAK IS VANNAK SZÉPSÉGEI?

A cím kérdésére a felelet: Igen, maga, ha valakinek megadatik, hogy megérje. Nemrégiben egy 90 éves Úr mondta fiamnak: “Fiam, ha tudtam volna mivel jár az öregség, nem akartam volna megöregedni.” Fiam meggyőzte: “Bátyám, sokan szeretnének megöregedni, nekik mégsem adatik meg.”
Életem a sietés, a sok munka volt. Nem gondoltam volna, ha a négy fal közötti tér marad mozgásteremül, belenyugszom. Sokat olvasok, néha filmeket nézek, persze a legszükségesebb házimunkát még igyekszem elvégezni. Mindennap főzök is. A Jó Isten adott egy olyan szórakozást, ami leköt. Egy fás, bokros rész választja el a házat, amiben lakunk egy ipari parktól. Itt sok madár, mókus, rókák élnek. “Tanulmányozom” az életüket. A rigó, ha kimegyek a teraszra, máris a fa tetejére száll, onnan énekel. Majd jönnek a vörösbegyek. Ilyen kis “tudálékos” madárral se találkoztam. Ha virágot locsolok, bármit csinálok, ott terem, érdeklődik. Mintha csak kérdezné: “segíthetek?” Vigyáznunk kell, rá ne tapossunk. Aztán a mókusok: Ha újak születnek, mintha a szüleik megtanították volna velük: az üvegajtón kopogjatok, kaptok eszit. Fölállva néznek befelé, mintha kérdeznék, “Ma el lettünk felejtve?” Majd kaparásszák az ajtót, így hívják föl magukra a figyelmet. Idén két anyarókának összesen 6 kicsinye született. Egyenként, lassan bemutatták őket. Érdekes a viselkedésük. Míg picurkák voltak játszottak az udvaron. Ahogy kezdenek felnőni, már csak kettő maradt, aki bejár. A többieknek valószínű kerestek a szüleik más területet. Korábban is megfigyeltem, mikor felnőtté kezdett válni a róka kicsinye, a szülők már nem jöttek, a gyereküknek adták át a területet. Vannak szarkák is, szeretnek fürdeni, hangosak. Mikor még élt a cicusunk, bemenekült előlük a kerti szék alá. Ők elég durva madarak -nem gondoltam volna róluk – még a rókákat is elzavarják, mikor azok falatoznak a kitett vacsorából. Vannak gerlék, mindegyikük párban jön. Vannak örvös galambok is, hát ők is elég kellemetlenül tudnak viselkedni. Verekedős fajták. Ha újra kezdhetném az életemet, talán az állatok életének megfigyelését választanám foglalkozásul. Sokszor elolvastam egy tudós kis nőnek az életét, aki az orángutánok életét tanulmá- nyozta. Sajnos a nevét elfelejtettem. Hiába a kor emléktörlő is. Szép életet élt, bár tragikus véget ért. Más az olyan foglalkozás, amiben örömét leli az ember.
Ajánlom a képeket, amik tanuskodnak ennek a csöpp kertnek az “élővilágáról.” Gyerekeknek is ajánlom, mesés gyerekverseim olvasását is.
Maradok üdvözlettel: Mária