Mai gondolataim

Photo by cottonbro studio: https://www.pexels.com/photo/white-rose-on-womans-face-ceramic-figurine-4272618/



Tarnai Kiss László énekli:”A nagylányok rám se néztek, azt mondták, hogy nőjek még. És, amire felnőtt lettem, férjhez ment a huncut nép.” Valahogy így jártam.Régóta nem tettem föl verseimből egyetlen Magazinra, verses oldalra sem. Beléptem a fb-ra, ott láttam, a régi amatör versírók mind-mind költővé értek.Elcsodálkoztam, elidőztem. Okleveleket kapnak, minden verset sok helyen megjelentetnek, boldogok. Van olyan mesés oldal, ahol moderátor, vagy hozzáértő nem nézi át a feltett anyagot. Helyesírási hibáktól hemzsegő alkotások jelennek meg. Tanítsuk a gyerkőcöket. Oklevelet adnak egymásnak, orbitális helyesírási hibával. Nem gond, hiszen a Himnuszt is le lehet közölni hibásan. Ha valaki nyit egy oldalt, ahol ezek nem fordulnak elő, el kell taposni, mindenáron is. Ma csak ennyi volt a gondolatom. Akik olvasnak, köszönöm. Szép tavaszt-váró napokat kívánok.

Ezek is érdekelhetik:

3 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Még annyit itt: Olyan a fb-on is szinte minden oldal, mint az az oldal, ahol piros szívekért olvastuk egymás versét, kevés volt az
    utca olvasója. Egymásnak írni, gratulálni kevés, szerintem. És, ha nem gratulál az ember vissza, van, aki dühöng. Személyszerint
    csak a jó alkotásokhoz adnám a nevemet.

  2. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Köszönöm kedves Rita, hogy megosztottad gondolataidat. Nekem is a HM Magazinban, évkönyvben jelent meg
    irott formában versem.Ismerősöknek is küldtem először belőlük, volt aki meg se köszönte. Mikor rákérdeztem,
    megkapta-e, mondta igen, mennyit kell fizetnie. Mondtam, nem kell, akkor megnyugodott. A fb-on van sok jó alkotó
    . Ami zavar, sokan 5-6 helyre is fölteszik, időbe telt mire rájöttem, nem távolították el a tetszésemet, hanem ez másik
    oldal, ahol le lett közölve. Kellemes további napod, heted legyen.

  3. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    Kedves Anci!

    Sok igazság van abban, amit írsz. A HM-n is kiadathattuk időnként azt, amit szerettünk volna megjelentetni, tíz oldal lehetőséget kaptunk. Persze fizetni kellett érte, de mégis olcsóbb volt, mint sajátot kiadatni. Aztán ebből, ha ajándékozni akartunk még vásárolnunk is kellett. Nem olcsó dolog és én sajátra nem is költök, mert vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is, amelyek elsőbbséget élveznek. Talán csak szeretnék, ha fennmaradna utánuk valami. A kiadónak pedig nyilván megéri, hiszen bevétele van belőle. Felmentem egy mese oldalra, hát iszonyú, hogy milyen sokan írnak, tudom, hogy labdába se rúghatok. Azért is szoktam a facebookra feltenni írásokat, mert ott legalább olvassák azok, akik ismernek és akiket én is olvasok. Ott legalább ez kölcsönös, míg az irodalmi oldalakon nem az.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük