EMLÉKEK
Viharos, nagy szélben
Nyujtottam a kezem.
Senki meg nem fogta,
Zseb mélyébe dugta.
Kémleltem a Napot,
Örök éj fogadott.
Felnéztem a Holdra,
Azt felhő takarta.
Görgetett, görgetett
Az erős szél engem.
Mikor talpra álltam
Fáradtan, porosan:
Messze idegenből
Visszanéztem, midőn
Megpihent mögöttem
Nagy viharnak szele.
Kár volt, nem is tudom visszanézni. Szereztem pár kedves barátot, mint Te Magad is, de sikerült kétszínűt is.
Nem hibáztatom magamat, hiszen, amikor szemtől-szemben találkoztam valakivel, akkor se tudtam mindig
kiszűrni, ki az, aki csak érdekbarát. Ha sikerült is, lepattintani volt nehéz.
“Messze idegenből
Visszanéztem, midőn
Megpihent mögöttem
Nagy viharnak szele.”
Szeretettel: Rita