“A szolgálólány ruhája.”

Mai versem a fenti megadott feladvány címre íródott. Holnap fogok hozzá föltenni mai életképet is, prózában.

A szolgálólány ruhája
Elszakadott sok munkában.
Hozzad a tűt Édesanyám!
Megvarrom a szakadt ruhám.

Szolgálólány bálba menne,
De nincs néki cipellője.
Mezítelen mindkét lába.
Kirepedezett a sarka.

Édesanyám mért születtem
Ilyen nagy-nagy szegénységbe?
Mosok, főzök, takarítok,
Érte kevés ételt kapok,
Hol szolgálok.

Szól a zene, bálba mennek
Szép ruhában fess legények.
Őt nem látják, rá se néznek.
Szép ruhája, cipellője
Néki nincsen.

Naplementét nézi csendben.
Ruhájára könnye cseppen.
Gazdag úrfi érte jöve
Nem ruháját, a szépségét
Csodálja meg.

Mosakodj meg, én szépségem.
Cipőt, ruhát hoztam Néked.
Hintón viszlek el a bálba.
Falu népe megcsodálhat.

Édesanyja rátalála.
Szólítgatja mindhiába.
Szép volt az utolsó álma.
Temetik szakadt ruhában
Arcán kedves mosolyával.