Adoma a “A szolgálólány ruhája” c. vershez

Mint ígértem, pár gondolatot fogalmazok meg a tegnapi versemhez. Ma már a szó szoros értelmében nincsenek szolgálólányok, de minden dolgozó ember szolgálja a többi embert. Az orvos, mérnök, a bolti eladó, stb. Ma már ezért fizettség jár. Sajnos az ebben, hogy ezek az emberek míg dolgoznak, mások dicsekszenek a több milliós táskával, papuccsal. És amilyen az ember, mások is próbálják ezeket az embereket utánozni. 3 éves óvodás gyermekének vásárol 50 ezres kiscipőt, mondva: “Ezek a kis büdösek már tudják ám, hogy a másik olcsóbb cipőben megy óviba és lenézik egymást.” Honnan a fenéből tudná egy 3 éves, hogy a cipője mennyit ér, ha a szülő nem világosítja föl. Azután általános, majd középiskolában cikizik, kiközösítik az egyszerűbben öltözőt, vagy jobb tanulót, rosszabb tanulót, túlsúlyosat, stb., és nem egyszer öngyilkosságba menekültek már a kiközösítettek,és akiket cikiztek. Itt a szülőké a felelősség!!! Azé is, aki nem neveli a gyermekét arra, hogy ne bántsa a másikat, és azé is, aki nem veszi észre, hogy gyerekét valami bántja.
Versemben a szomorú befejezés az akkori kor “meséje”, de sajnos mint írtam, minden kornak meg van a maga bűne.