Késő bánat

Ha összeér kék a zölddel,
Elmesélem, mit vinnék el:
Emlékekből csak a szépet,
Ami nagyon kevés lenne,
Elférne egy kis bőröndben.
Kerti virágok illatát,
Kis madaraknak szép dalát.
Pár ember igaz mosolyát,
Gyermekeim féltő szavát.
Embereknek hamis szavát,
Kert kapunknak nyikorgását,
Mikor hozzánk kérni jöttek,
Nem vinném el, nem vinném el.
Kárörvendők mosolyát sem.
Amikor én térdre estem,
Zsebre dugták a kezüket.
Vigyáztak, hogy el ne érjem.
Nem haragszom senkire sem.
Megtanított a sors engem:
Annyit adj, mint amennyit kapsz.
Késő bánat, késő bánat.


Igen, drága Rita, már a ami régen történt rossz, nem érdemes bojgatni.
Kellemes, békés estét kívánok.
Anci
Kedves Anci!
“Ha összeér kék a zölddel,
Elmesélem, mit vinnék el:
Emlékekből csak a szépet,”
Nem feledjük a rosszat, de emlékezni csak a szépre érdemes.
Szeretettel: Rita