Peches ember…..

Ezt az oldalt verseknek szántam, de van, amit nem lehet versbe írni,
így engedjétek meg, hogy ha csak magammal is, elbeszélgessek.
Peches ember vagyok, pedig jégre se megyek, de mindig elcsúszok
valamin. Egy verses oldalon közel kétszáz versem is megjelent,
amikor éreztem haragszanak rám. Nem tudtam az okát. Talán pár
hónapja keresgéltem az interneten, akkor vettem észre a verses
oldalról több versemet föltették különböző irodalmi oldalakra, még
fb-ra is. Ekkor kezdett világosabbá válni, hogy a verseimnél a magasabb
olvasottságot ez eredményezhette, és sokak szemében pedig a
szálkát, haragot velem szemben. Egy másik verses oldalon legalább
kerek-perec kimondták, hogy nem tetszik, hogy többen olvasnak,
így fogalmazott egy úriember: “Pszichésen fog hatni azokra, akiket
kevesebben olvasnak.” Kiléptem mindkét oldalról. Gondoltam, ha
már elvitték verseimet, fölajánlom, hogy itt olvassanak, ezen az
oldalon. Még csak válaszra sem méltattak. Fb-osokkal nem tudok
beszélni, nem vagyok fb-tag. Tehát valóban rám illik, hogy peches
ember vagyok. Amíg engedélyem nélkül elvitték verseimet, /még
reklám céllal is/ addig olvastak is, miután magam ajánlom föl, már
nem vagyok “érdekes”.
Bocsánat e kis beszélgetésért, de egyik kedves versíró ismerős
ajánlotta, ha az ember leírja, ami bántja, talán megnyugszik,
megnyugszunk.
Kérem, azért látogassatok meg.
Üdvözlettel: M.