ÉJSZAKA
Éjszaka csendje borul a tájra.
Rikolt egy madár, kis párját várja.
Jer kicsi párom, puha a fészek.
Oly szép az élet, ha velem ébredsz.
Rikolt még egyet, elhallgat mára.
Nem jön a párja, hiába várja.
Felnéz az égre, messze száll csendben.
Szél fújja széjjel a puha fészket.
Több mérföld után a vándor megáll.
Feltörte lábát a kocsi pedál.
Fejét fáradtan kormányra hajtja.
Menne, indulna, családja várja.
Hargitán fenn a fák azt suttogják:
Favágó alszik már, ezt az éjszakát
Álmodjuk szépre, pihen a fejsze.
Csendes az utca, cipősark koppan.
A Hold ma sápadt, felhő takarja.
Nem mutat utat, hogy hazataláljak..
Köszönöm kedves Rita szép szavaidat, az olvasást. Kellemes estét, jó éjt kívánok. Anci
Kedves Anci!
Nappali ember vagyok, az éjszakát kifejezetten csak alvásra szeretem használni. Vannak, akik sokáig fent vannak, olyanok is, akkor éjjel tudnak alkotni, én viszont már este is az ágyból nézem a tv-t, aztán tízkor kikapcsolom.
Szeretettel: Rita 🙂