Búcsú Vágó Istvántól

Sosem voltam TV-rabja.
Kvíz-professzorunk műsora
Karosszékembe ültetett.
Nem szabadott pisszenni sem.

Magabiztos mosolyával,
Mérhetetlen tudásával
Szórakoztatón tanított.
Nem kérkedett, nem untatott.

Sajnáljuk mind a múlt időt.
Korai még a szemfedő.
Mások ültek életében,
Mások ültek be székébe.

D e
Az Ő Nevét nem feledjük.
Legyen a hant Néki könnyű.
Egyszerűek a soraim
De igazak érzéseim. /érzéseink/

Nyugodjék békében!

/Búcsú az Embertől, hovatartozását mellőzve./