Búcsú Vágó Istvántól
Image by Henryk Niestrój from Pixabay
Sosem voltam TV-rabja.
Kvíz-professzorunk műsora
Karosszékembe ültetett.
Nem szabadott pisszenni sem.
Magabiztos mosolyával,
Mérhetetlen tudásával
Szórakoztatón tanított.
Nem kérkedett, nem untatott.
Sajnáljuk mind a múlt időt.
Korai még a szemfedő.
Mások ültek életében,
Mások ültek be székébe.
D e
Az Ő Nevét nem feledjük.
Legyen a hant Néki könnyű.
Egyszerűek a soraim
De igazak érzéseim. /érzéseink/
Nyugodjék békében!
/Búcsú az Embertől, hovatartozását mellőzve./
