Két csillag
Két csillag volt fenn az égen.
Mind a kettő nagyon fényes.
Ám az egyik földre hullott,
Az a másik most is ragyog.
Az egyiket megcsodálják.
A másikat sosem bánták,
Hogy idelent semmivé lett,
Hogy idelent feledve lett.
Az, amelyik most is ragyog
Ritkán boldog, hisz magányos.
Elhamvadtat szél szét hordta.
Érzései sosem voltak.
