Régi tavaszom

Szerettem volna, valamikor régen,
Amikor száz virág nyílt ki a réten,
Hogy a virágok csak nekem nyíljanak.
Szerettem volna hinni a tavaszban.

Szerettem volna azon az éjszakán,
Ha megáll köröttem az egész világ.
Ha csak felém int az a sok tarka virág,
Csak nekem ontja részegítő illatát.

Az illatos, langyos tavasz
Úgy éreztem velem marad.
Nem kértem maradjon, nem kértem szóval.
Ezt a dalt akkor nem írtam papírra.

Egy álmos, bús hajnalon
Elment az én tavaszom.
Forró, meleg szél kergette,
Nem küzdött, csak ment előtte.

Nem búcsúzott, nem köszönt.
Két szemembe könny szökött.
Nem vártam új tavaszt, ébredő reménnyel.
Az a régi, kedves vissza úgy sem jöhet.

Ezek is érdekelhetik:

3 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Talán az egyetlen versem, ahol megtörtem a szótagszámokat. Valahogy a gondolatisága követelte, vagy kicsit hanyag voltam. Nem is tudom. Bár ide nemrég tettem föl, de nagyon régi versem.

  2. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Köszönöm szépen kedves Rita.

  3. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    “Nem vártam új tavaszt, ébredő reménnyel.
    Az a régi, kedves vissza úgy sem jöhet.”

    Fájdalmas sorok.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük