Élet és halál tánca

Az élet táncra hív megint.
Már indulnék, de egy kéz int:
Várj! A táncod magad járod.
Ebben nem lesz senki párod.

Kint állok a táncparketten.
Üvölt, sikolt a vad zene.
És az élet ismét diktál:
Zenét adok, te pedig járd
a táncod.

Táncolok, és meg nem állok.
Nem pihenek, ha fáradok.
Ha mellettem földre esnek,
Felálljanak, nem segítek…?

Ruhám lucskos, hajam kócos.
Végül én is földre rogyok.
Fejem fölött a halál röhög:
Nem vártál, de érted jövök.

Míg az élet táncát jártad,
Figyeltelek, rád találtam.
Az élet még felém int,
Párt ígér és táncra hív.

De a halál nagyot kiált:
Nem látod, hogy nincs már tovább?
Az erősebb itt én vagyok.
Megállítok minden táncot.

Dübörög a táncparkett még.
Segítő kéz nem nyul felém.
Az élet a duhaj, erős,
Fejet hajt a halál előtt.