Álom és Valóság

Volt egy kicsi házikó,
Abban lakott nagyanyó.
Ház tetején zsuppfedél,
Kertben fenyő és repkény.
Nagyanyó és Benőke
Éldegéltek csendesen.
Nem jártak ott emberek,
Az ajtóra csak reteszt
szereltek.
Az is csak azt szolgálta:
Hogy a szél ki ne csapja.
Szegényes volt a kis ház.
A szeretet benne hált.
Senkitől itt nem féltek,
Mint mesében, úgy éltek.
Fogadtak sok vendéget:
Nyuszikát és kis őzet.
Nyuszikával, kis őzzel
Futkározott Benőke.
Telefont nem ismerte,
De ez kedvét nem szegte.
Hangosan szólt a vekker.
Ébredj fiam, Benőke!
Szólítgatta mamája.
Megyünk az iskolába.
Kinézett az ablakon.
Ház körül szürke beton.
Sem repkény, sem fenyőfa.
Álmodott kisvadakat
sem találta.
Ajtón biztonsági zár.
Szépen fénylik, nem rozsdás.
Védi a ház lakóját,
S kukucskáló kamerák.
Madár itt egy sem dalol.
Dudál a sok autós.
Minden ember fut, siet,
Morcosan, idegesen.
Álom és a valóság
Mért kerülik el egymást?
Gondolkodik Benőke,
Míg iskoláig érnek.
Rozsdás lakat őríz álmot,
Ha kinyítod a lakatot,
Álmod és a valóságot
Összerázod, elfogadod
Benőke:
Nemcsak mese az élet.
Köszönöm drága Rita ittjártad. Szép estét, jó éjt kívánok Neked.
Kedves Anci!
Bizony megváltozott az élet és sok minden jobb volt régen, mint most.
“Szegényes volt a kis ház.
A szeretet benne hált.”
Szeretettel: Rita