Késő esti gondolatok
Ma este egyedül voltam itthon. Üldögéltem a teraszon. Kellemes, már hűvösödő az est. Megjelent a rókuci, kérte a megszokott vacsoráját. Megetettem, és már sokadszor megdícsértem. Négy rókuci szokott jönni vacsorázni, de valaki megijeszthette őket, most csak egyedül jön. Szájába vesz egy nagyobb mennyiséget és elviszi a félőseknek. Emberek, tanulhatnátok tőle, nem írom, hogy emberséget, mert ahogy figyellek benneteket, az emberség kiveszett sokatokból. Az emberséget már átvette az állatvilág…? Bár ne lenne így.
Mindenkinek szép estét, jó éjt kívánok.
Mikor megláttam, megláttuk több este is, hogy többször is visszatér esziért, pedig már jóllakott, láttuk, hogy
elviszi a társainak az élelmet. Nem félős, bízik bennünk. Mi meg az ő “emberségében.”, ami az emberekből,
ahogy írom is, kiveszett. (sokakból) Százmilliós csecsebecséivel jelenik meg jótékonykodni valaki, nevetséges.
Mindenkinek szép napot kívánok.
Kedves Anci!
Így igaz.”Az emberséget már átvette az állatvilág…? Bár ne lenne így.”
Szeretettel: Rita