UNATKOZTAM VERS II.

Volt nekem egy szamaram.
Lusta volt a mihaszna.
Egész nap csak iázott.
Nem szerette a zabot.

Szamártövist rágcsált ő,
Így senkitől nem függött.
Az emberen nevetgélt,
Ki egy szelet kenyérért

Megalkuszik, dolgozik.
Közben észre sem veszi:
Az orgona virágzik,
Vagy a fecske búcsúzik.

Nézd a kényes paripa,
Ha egy kevés zabot kap:
Zabolázzák, nyergelik
Mindezt büszkén viseli.

Szabad maradt szamaram,
Övé kint az árokpart,
Ahol tegnap János bá
Néhány pohár bor után

Kényelmesen elhasalt.
Követte a szamarat.

Elárulok egy titkot:
Szamaram még sosem volt.
Miért írtam e verset?
Unatkoztam módfelett.

Figyelmesen olvassál,
Talán nem is szamárság.