Első versem története
Tizenhat még alig múltam,
Mikor első versem írtam.
Osztályfőnökünk kérte:
A ballagás közeleg,
Írjunk búcsú-beszédet.
Verset írtam, pár sorosat.
Magam is elcsodálkoztam,
Verset írni miként tudtam?
Nagyon sokan gratuláltak.
Gyorsíróból elballagtam.
Korán munkába is álltam.
Dolgos napok következtek.
Nem volt időm verselésre.
Néha-néha írtam egyet,
Azt gondosan elrejtettem.
Az elsőnek nyoma veszett,
Egy sorára sem emlékszem.
Az a régi két esztendő
És a kedves osztályfőnök,
A fiatal osztálytársak
Szép emlékként megmaradtak.
Köszönöm kedves Rita. Jó lett volna velük találkozni. Párral találkoztam néha-néha. Volt egy volt osztálytársam, a
hétvégi telkünkön volt szomszéd. Eladtuk a telket, Lidike elvált, azóta nem találkoztam vele sem. A ballagási képeket
szoktam néha megnézni.
“Az a régi két esztendő
És a kedves osztályfőnök,
A fiatal osztálytársak
Szép emlékként megmaradtak.”
Kedves Anci!
Szeretettel olvastam visszaemlékező soraid.
Rita