VÉN KERINGŐ
Vén keringő dallamát
Életednek alkonyán
Át ne írjad, késő már.
Könnycsepp, mi most hull alá
Ne félj, nem marad soká.
Felszárad az oly hamar,
Annak nyoma sem marad.
Lábad táncra nem mozdul,
Csak szíved ver még vadul.
Ha hallod a régi dalt,
Amit a vén zongora
Még te néked őrízget
Mihamarabb felejtsd el.
Vén zongora fedelét
Ritkán nyitja fel a kéz.
A fekete zongora,
Már csak egy butordarab
Üres szobád sarkában.
Te szép szőke leányka
Régen játszottál rajta.
Szíved pénzért eladtad.
Akkor halt meg a dallam,
S a fekete zongora.
Sok boldogságot kívánok Nektek kedves Rita. Saqjnálom, hogy így jártál, de néha ha elhagynak bennünket, az is jobb talán, mint a társas magány.
Kedves Anci!
Számomra örökké szép emlék április 7-e, mert akkor született a fiam. Már volt egy három és fél éves kislányom, így teljes lett a család, de nem sokáig, mert a férjem elhagyott bennünket, mikor még csak két éves volt a fiam. Viszont ez az ő dolga, attól még nekem ez a dátum szép és boldog. Azóta is örülök a fiamnak.
Szeretettel: Rita