Vadvirágot szedtem

Vadvirágot szedtem, mint valamikor régen.
Vadvirágot sárgát, a búzavirág kéklett.
Vadvirágos a rét, úgy mint akkor régen,
De Te nem vagy velem, nem vagy itt kedvesem.

Nélküled is szálltak, repültek az évek.
A szívemben mégis úgy maradt meg minden,
Ahogy bánatosan még utánad néztem.
Virágos volt a rét, az ég pedig kéklett.

Azt sem vettem észre, ha felhő szállt az égre.
Csak Rád gondoltam, s minden ragyogott köröttem.
Vadvirágot szedtem, ma is úgy, mint régen.
Mért hagytál el akkor, ma sem kérdezem meg.