Margaréta
Margaréta, pipitér,
Tőled színes már a rét.
Tavasz után nyárt hoztál
Szépen nyíló kisvirág.
Nem csak rétet, cserépben
Teraszom is diszíted.
Idecsalod a dongót,
Gyűjti a virágporod.
Van, hogy csokorba szedünk,
Az oltárra leteszünk.
Bár fanyar az illatod,
A szépséged kárpótol.
Köszönöm, hogy vagy nekünk.
Teremtett az Istenünk.
Egyedi az illatod,
Másokat túl nem ragyogsz.
Éjszaka a Holdsugár,
Majd aranyló Napsugár
Megpihen a szirmodon.
Köszönöd a harmatot,
Mit a hajnal itthagyott
Minden kis virágszálon.
Kedves Rita! Igen, a kis virágok is gondolom meg is köszönik a harmatot, ha másképpen nem, még szebben virágoznak.
“Köszönöd a harmatot,
Mit a hajnal itthagyott
Minden kis virágszálon.”
Bizony, nagy érték a harmat, nem csak szép, hanem hasznos is. Isten ajándéka.
Szeretettel: Rita