Állatok Világnapjáról

Az Állatok Világnapja volt a héten. Több videot föltettünk ide a honlapunkra. Mai mesém apropóját az adja: Ma az itteni hírekben fényképpel megjelent egy cikk, amiben egy 3 gyermekes doveri család mesél . A macsekuknak fölszereltek az ajtóra egy közlekedő nyílást. Nem is volt ezzel gond, a cicus távollétükben ki-bejárt. Minap hazaérve nagyon meglepődtek. A cicus egy kisrókával összebújva aludt a kanapén. Sokat meséltem már én is az itteni állatvilágról. Sok a mókus. Ha üres az etető, bekopognak az ablakon nálunk. Több róka is látogat bennünket esténként vacsoráért. Az utóbbi időben egy, szinte egész nap a kertben tartózkodik. Először azt hittük mindig éhes, etettük. De kiderült, csak unatkozik. Persze, ha valami maradék, sült csirke bőre, stb. is “kerül az asztalukra”, akkor napokig hosszan elidőznek, gondolván: “Van ott még ebből a finommságból több is.” Valahogy mi lettünk a befogadó állomás. Már több cicust is följavítottunk rossz állapotából. Volt, amelyik szinte lábra se tudott állni. Korábban el kellett vigyük menhelyre, ahol nem akarták elhinni, hogy kóbor volt, mert olyan szépen feljavítottuk. Mondtuk, kóbor volt, de a miénk nem tűr meg idegen cicát. Sokszor megtámadott bennünket, ha látta, hogy az idegent simogatjuk, etetjük. Nagyon féltékeny volt. Sajnos mára múlt idő. Ugyanakkor, ha a rókucik később jöttek vacsizni, elballagott elibük. A mókusokat, madarakat se bántotta. Most, hogy ő már nincsen, van egy befogadott fekete cicusunk. Olyan okos, tanítható, hogy hihetetlen. Végül egy kis panaszt is tartogattam. A doveri családnak az állatvédők elmondták: Védett állat a róka, ne bántsák. Nem is bántja itt senki. De néha egy kis élelmiszerrel segíthetnének, ahova több róka is bejár étkezni.
Mai mesémhez ajánlom a rókás, madaras, mókusos videoinkat. Cicusokról is van több is.