Kis- s nagyvadak meséje
Erdő mélyén öreg faház,
Szél zörgeti az ablakát.
Ne keresd annak gazdáját.
Vadász lelke a mennybe szállt.
Őzike és ifjú párja
E kis házra rátalálnak.
Ott maradnak éjszakára.
Bár huzatos, de nem áznak.
Reggel munkához is látnak.
Szépítgetik a kis házat.
Sepregetnek, foltozgatnak,
Zár nem kerül az ajtóra.
Boldog a kis őzike pár.
Kívül-belül ragyog a ház.
Erdőn élő kis-s nagyvadak
Szép házukra rátalálnak.
Szállást kérnek éjszakára.
Több napra is ott maradnak.
Hangoskodnak, sivalkodmak.
Szomorú a kis ház ura.
Asszonykáját kézen fogja.
Elhagyják az otthonukat.
Száraz avar, fa tövében
Menedékük hideg télben.
Összebújnak, mikor fáznak.
Házikóra nem is vágynak?
Együtt élnek fajtájukkal.
Nem barátkoznak más vaddal.
Köszönöm drága Rita. Bár többen is hagynának üzenetet, hiszen Norbi be-benéz, van látogatottsága az oldalnak.
Kellemes, szép napod legyen. Szeretettel vagyok Feléd és Mindenki felé is.
Kedves Anci!
Hangulatos, szép képpel emelted ki verssoraid. Tetszéssel olvastam és néztem.
Szeretettel: Rita