ELSZÁLLTAK A FECSKÉK
Image by Elsemargriet from Pixabay
Elszálltak a fecskék.
Halványabb a Napfény.
Hullajtja levelét
Rózsafa és repkény.
Egyiket siratod,
Másikat gyomlálod.
Fecskéknek üzened:
Őrized fészküket.
Szíved halkan sóhajt:
Hozzatok új tavaszt!
Azt a régit, szépet
Mégse keressétek.
Kicsi fészketek vár.
Ha nem találtok itt már,
Nézzetek az égre.
Mint harmat, észrevétlen
Szálltam a magasba
Emléket sem hagyva.
Rózsafa gyökérben,
Fának a kérgében
Maradtam szú, féreg?
El mégse higgyétek.
Legyek harmat, éltető,
Simogató, hűs szellő.
Égen kúszó kék felhő,
Növényeket öntöző.
Köszönöm szépen drága Rita. Talán jobb is így.
“Szíved halkan sóhajt:
Hozzatok új tavaszt!
Azt a régit, szépet
Mégse keressétek.”
Ami elmúlt, az nem tér vissza soha. Szeretettel olvastam igaz és szép soraid: Rita