RÉGI EMLÉK

Szőlőskertünk végében
Gyíkok éltek békésen.
Út melletti deszkákra
Le-leültem fáradtan.

Odajött pár gyíkocska.
A deszkákon elhasalt.
Érdeklődve figyeltem:
Ezek tőlem nem félnek?

Ha kimentem a kertbe,
Meghallották léptemet.
Elém jöttek nap mint nap.
Üljek le a deszkákra,
Kérleltek.

Egyszer simogatni kezdtem,
Egyiküket, a kis zöldet.
Jött a másik haragosan.
Szegénykét megharapdálta.

Megéreztem, féltékenyek.
Simogassam mindegyiket,
Kifejezni ezt kívánták
Zöldes, barnás kis gyíkocskák.

Mikor eladtuk a kertet,
Minden elbúcsúztak tőlem.
Futkároztak, szaladgáltak,
Megérezték, hogy nem látnak
Később már.

Bánatunkra rácáfoltak.
Jókedvűnek mutatkoztak.

(1998.)