Hegedűje Stradivari. Közönsége Nagyvilági. Megfizetik muzsikáját. Elégedett mosoly arcán. Megtöltötték pénztárcáját. Régi, kopott már vonója. Hallgatója kiskocsmában Sírva borul az asztalra. Melyikük a nagyobb művész? Vonójával egy nemzedék Bánatát elhegedülé. Vagy, az aki sok-sok...
“Lement a Nap a maga járásán. Sárgarigó szól a Tisza partján.” Itt is hallom madárka szép dalát. Rád gondolok kedves Szülőhazám. Messze esik innen a Tisza-part. Hol sétálok, itt a Temze ballag. Szép csendesen...
A versírók Hiszek egye Ars poetica-ja legyen: Ne azt írd le, mit elvárnak, Gondolatink szárnyaljanak. Gyűlölködő, hangos szóval Ne fejezzük ki magunkat. Ha elsírod bánatodat, Másokét is belefoglald. Mikor dalol a csalogány, Sokunk hallja...
Állnak még a falak. Pereg a vakolat. Alatta tégla is Szép lassan elporlik. Elszaladt a tavasz. Vártad a szép nyarat. Ám a Nap sugara Égette arcodat. Ősz kicsit még ígért. Nyomában ott a Tél....
Szegen lógott kis fakardja, csatába ő nem indult. Szabadságharc katonái megtették azt helyette. Mi értelme, játék harcnak? így gondolta a gyermek. Meleg volt a kis szobában, de szívében a tél dúlt. Kuckó királynak becézték,...
Idős asszony tollat vesz a kezébe. Móra Ferenc meséje…?jut eszébe. Bár kicsorbult tolla hegye már régen, Olyanná lett, mint öreg kard a szegen, Mit a por lep, nem használja senki sem. Melengetem fájó csontom...
Megkérdezlek, Tollforgató: Mért oly versed, mint nyári hó, Vagy, mint kérész Tisza vízén? Megszületett, s már halni kész. Ne alkoss, ha kezed remeg! Szótag stimmel, a vers rímel. Költői képekkel tüzdelt Semmiséget miért írsz...
Ha összeér kék a zölddel, Elmesélem, mit vinnék el: Emlékekből csak a szépet, Ami nagyon kevés lenne, Elférne egy kis bőröndben. Kerti virágok illatát, Kis madaraknak szép dalát. Pár ember igaz mosolyát, Gyermekeim féltő...
Kilenclyukú híd alatt, híd alatt Ki-bejár ott a huzat, a huzat. Papirkarton takaród ott maradt. Megzavarták ott is az álmodat? Kilenclyukú híd alatt, híd alatt Hideg volt a nappal és éjszaka. Ki elvette régi...
Tetőablak volt szobámon. Bekukucskált a fogyó Hold. Ám, mikor kerekre hízott: Megzavarta békés álmom. Fenevadak vicsorogtak. Nem egy medve, nem is farkas. Ember volt mind, rajtuk álarc. Lehúztam a redőnyt akkor, Ne zavarják többé...
