Falaink
Image by Mystic Art Design from Pixabay
Állnak még a falak.
Pereg a vakolat.
Alatta tégla is
Szép lassan elporlik.
Elszaladt a tavasz.
Vártad a szép nyarat.
Ám a Nap sugara
Égette arcodat.
Ősz kicsit még ígért.
Nyomában ott a Tél.
Akkor már számolod:
Mennyi még a napod?
Megroggyant falaid
Döngetik még ma is,
Emlékek, emberek.
Kihalt a szeretet?
Ablakon ki ne nézz!
Madarad mind veréb,
Ki ablakodra száll,
S egy varjú, Mondja: Kár.
Rigó és csalogány
Másoknak dalol már.
Pereg a vakolat.
Megrogynak a falak.
Köszönöm drága Rita ittjártad. Igen, így igaz, mi magunk is öregszünk. Lassan leomlanak a falaink. Ez olyan rosszkedvem verse.
Ölellek, szép napot kívánok. Anci/Mari
Kedves Anci!
Valamikor nem értettem, hogy az idős embereknél miért koszosak a falak, ősdiak a tapéták, minden régies. Most már, hogy benne vagyok a korban egyre jobban megértem. Egyrészt a legtöbb idős ember azt a kis pénzét már gyógyszerekre költi, másrészt a festés akkor is nagy munka, ha mással csináltatja, hiszen egy dolog, hogy a bútorokat letakarják, de mindenből ki kell rámolni, valahol elhelyezni, egyszóval fárasztó. Még a kinti munkák hagyján, ha van rá pénz. Ahogy mi öregszünk, úgy öregszik körülöttünk minden más is.
Szeretettel: Rita