Kecskebéka, mint időjós

“Kecskebéka fölmászott a fűzfára.”
Acélból, hogy onnan jobban látja majd:
Lesz-e eső, vagy napsütés várható..

Nézett jobbra, nézett balra, ám felhőt
Sem közelben, sem távolban nem látott.
Így a fáról nagy boldogan lemászott.

A fa alatt mély álomba szenderült.
Arra ébredt, hogy az idő jól lehűlt.
Fázik, vacog és az eső mosdatja.

Tévedését csendben most így nyugtázza:
Időjósnak sem könnyű már a dolga.