Gondolataim

Szép estét kívánok kedves Olvasóimnak.

Ma nem verssel jelentkezem. A Fb-on olvasgatok eszt is aszt is, sokan így kommentelnek. Vannak akik mindenhez hozzászólnak, néha olyan helyesírással, hogy az ember azt hinné, nem is magyar, aki ott ír. Nekem különösen tetszik a hidj, hadj szó.Erről, ha megengeditek, mesélek. Mikor elvették a földművelőktől (tudatosan nem parasztot írok, mert sűrűn használják pejoratív értelemben) földjeiket, gyerekeik városban próbáltak megélhetést találni. Gyárakban a férfiak, a nők szövőnőként, gépíróként helyezkedtek el. A faluról hozott nyelvezetet, ami tájszólással is tűzdelt volt,
felváltotta a “városi finomkodás”.Így fordult elő -idősebb kolleganőm mesélte-, hogy elvitte varrónőhöz az egyik falujabeli kislányt, aki így magyarázta el, miként is képzeli el ruháját: Pláne ide gallér, direkt ide gomb.
Persze másik idősebb kolleganőm sem maradt el a mesélésben. Ő ekként mesélt: Táncol a falusi bálban egy fiatal pár. Rálépnek egymás lábára. A fiú megszólal: Pardox Ancsika, ezt a lépést jól el…-tuk. Igen, a finomkodás akkor is, ma is dívlett, dívlik. De azért hidje el már mindenki, higgy, vagy higyj a helyes, vagy a haggy, hagyj változat. Azután vannak ezek a szavak: ijen, mijen, de azért ly-t is használnak, mint az ember felyét mikor írják.

Talán nem is lenne ezzel akkora nagy gond, ha különböző irodalmi oldalakon is nem jelennének meg sorozatosan írások, versek helyesírási hibákkal tűzdelten. Az igekötős szavakat is sokan elvétik közülük is..

Köszönöm, ha elolvassa valaki.