Téli mese
Image by Tomasz Proszek from Pixabay
Szép csendesen hull a hó,
Csúszik rajta a szánkó.
Húzza két kis póniló.
Örülnek a kis lurkók.
Morzsi kutya nagyot vakkant.
Jöjj ki velem cirmos cica
Az udvarra. Szaladgáljunk.
A friss hóban megmártózzunk.
Hópelyheket kapkodja
Cirmos cica boldogan.
Morzsi pedig orrával
Beletúr a friss hóba.
Építenek hóembert,
Fekete szén szemekkel.
Sárgarépa lesz orra,
Lyukas fazék kalapja.
Jól átfáznak, befutnak.
Összebújnak ágyukban.
Szép tavaszról álmodnak.
Igen, kedves Rita, ilyen volt a tél és közlekedtünk benne. Itt Angliában rég nem esett hó. Jobb is,
ha 2 cm, esik, már megáll az élet, mert nem látnak ki az autó ablakán. Ha letisztítanák, akkor igen,
de…. Köszönöm, hogy itt jártál.
Még messze a tél, reménykedek. Jó éjt. Anci
Kedves Anci!
De régen nem láttam már ilyen szép havas tájat! Pedig egész gyermek koromban ilyen volt a tél.
Szeretettel: Rita