Naplemente

Szép napot kívánok Mindenkinek. Mai versem a naplementét idézi föl. Mikor korommal már az őszből is a télbe léptem rég, akkor maradnak az emlékek, mik elkísérik napjaimat.

Nézem a szép naplementét
Virágillatú nyár estén.
Mögöttem patak csordogál.
Beszínezé annak habját
Halványuló Napnak fénye.

Messzebb rikolt egy kismadár.
Fészkükre hívja a párját.
Ma is mindhiába várja.
Elindul az éjszakában
céltalanul.

Amíg csendben itt időzök,
Patak vízét issza egy őz.
Nem fél tőlem, érzi, tudja:
Állatbarát a mamóka,
Ki emlékek között kutat.

Íly miliőt mért’ nem adott
Fiatalon nékem a sors?
Mit ér a szép naplemente,
Ha senki nem ül mellettem?