Csak pár haiku mára
Tisztelettel köszöntöm a hozzám betérőket pár haikummal.
Cipőmet, utat
eső mosta tisztára
most lelkem várja.
Szakmát válthatott
Sok gépíró orvosunk
miért nem gyógyít?
Mért’ hallgatott el
Csárdának két dudása
Zenére várnak.
Úgy tudni Isten
Vállad nem terheli túl
Másképpen érzem.
Csendes szobában
percegő szú üzi el?
sosem volt álmom.
Igen, kedves Rita, azért a baj sem kerül el bennünket, legalábbis minket. Sűrűn látogató betegség, valami mindig elromlik, ami sok pénzbe kerül, stb., stb. De azért még élünk, ez is valami. Ölellek. Köszönöm a látogatást.
“Csendes szobában
percegő szú üzi el?
sosem volt álmom.”
Szomorú, lemondó sorok. Sajnos én is írok ilyeneket, pedig még süt reánk a nap, békében élünk, vannak szeretteink, akiknek örülhetünk.
Szeretettel: Rita